Szokolszky Ágnes
SZTE Pszichológiai Intézet
Ranschburg Ágnes Hildegard pszichológus, Ranschburg Pál unokája. 1962-ben nagyapjáról írt OKTV I. díjas kis monográfiájával került be az ELTE pszichológia szakára. A klinikai alapképzés gyakorlatát Weiss Mária, Schnell János, Polcz Alaine és Mérei Ferenc vezetésével sajátította el. Pályája elején állami gondozott gyermekek számára iskola-dráma játékot alakított ki. Fehér József Andrással közösen dolgozták ki Jung pszichológiájára építő, kreatív személyiségfejlesztő módszerüket, és létrehozták sz ÉLETFA Jungiánus Egyesületet és az Életfa Jungiánus Alkotó-iskola Alapítványt. Ezt az Unesco Nevelési Bizottság keretében másság-tolerancia modellé fejlesztették tovább. 1993-ban (Hildegard néven) belépett a Magyar Bencés Kongregáció világi rendtagjainak Oblátusközösségébe, ettől kezdve Pannonhalmán él. Munkáját tanulás-módszertani és valláslélektani irányban folytatta. Fő kutatási területe nagyapja, Ranschburg Pál életútjának szakma-és családtörténeti feltárása.
Az itt közölt interjú alapját az adja, hogy Ranschburg Ágnes Hildegard közeli baráti viszonyt ápolt Dienes Valériával, így visszaemlékezése egy további nézőponttal gazdagítja a Dienes Valériáról alkotott képünket.
[hr/]
English abstract
My connection with Valéria Dienes. Interview with Ágnes Hildegard Ranschburg
Ágnes Hildegard Ranschburg is a psychologist, the grand daughter of the famous Hungarian psychologist Pál Ranschburg. In 1962 she was accepted in the psychology program of ELTE (Budapest) University by her paper written on her grandfather. She got her clinical education and training from Mária Weiss, János Schnell, Alaine Polcz és Ferenc Mérei. In her early carreer she worked with children living in state care and invented drama play for them. Later on she worked out an original program for personality development with her husband, József András Fehér. They also founded the „Life Tree” Jungian Creative School Association that was further developed into a tolerance training model for the UNESCO Education Committee. Since 1993 she lives in Pannonhalma as member of the „Oblatus” community of the Benedictine Congregation. Her major interest is also the work of her grandfather and related family history. The basis for the current interview is her close connection with Valéria Dienes in the 1970’s and 1980’s. Her remembering of Dienes adds to the existing literature yet another viewpoint.