A HALÁLLAL, GYÁSSZAL ÉS ANNAK FELDOLGOZÁSÁVAL KAPCSOLATOS ASSZOCIÁCIÓK

A HALÁLLAL, GYÁSSZAL ÉS ANNAK FELDOLGOZÁSÁVAL KAPCSOLATOS ASSZOCIÁCIÓK VIZSGÁLATA EGYETEMISTÁK KÖRÉBEN

pdf-icon

Nagy Zsolt György

Szegedi Tudományegyetem BTK Pszichológiai Intézet

Az elmúlt évtizedek rávilágítottak arra, hogy mennyire elhalványodtak társadalmunkban a halállal, gyásszal és a veszteségek feldolgozásával kapcsolatos szokások, rítusok és mennyire tabuvá vált ez a téma. Vajon mindez milyen hatással van a mai egyetemistákra és az ő veszteség feldolgozási stratégiájukra? Vannak-e eszközeik, és ha igen, mik azok, amelyek segítik őket a kríziseik és veszteségeik feldolgozásában? Jelen kutatásommal többek között ezen kérdések megválaszolására is Asszociatív Csoport Analízissel (Associative Group Analysis, továbbiakban AGA), száz fő részvételével azt vizsgáltam meg, hogy milyen gondolati, érzelmi és viselkedési reakciók jelennek meg a 19-23 éves egyetemi hallgatók szabad asszociációiban a halál, gyász, veszteség feldolgozás és gyászfeldolgozás szavakat hallva. Eredményeim szerint a megkérdezett fiatalok körében a halál, gyász, veszteség és gyászfeldolgozás szavakra adott szabad asszociációkban leginkább érzések, fogalmak, rítusok, szimbólumok és a feldolgozással kapcsolatos szavak jelentek meg. A korábbi szakirodalmi és jelen kutatás eredményei arra mutatnak, hogy az egyetemistákban megvan az arra vonatkozó igény és nyitottság, hogy krízis vagy veszteség esetén pszichológus, gyászkísérő szakember segítségét is bevonják önmaguk megsegítése érdekében, akár egyetemi környezeten belül is. Ennek mentén fontosnak tartom, hogy a témában további kutatások szülessenek és a hazai egyetemeken is egyre szélesebb körben elérhetővé váljon a külföldi egyetemekhez hasonlóan egyfajta olyan mentális támogatás, ami kimondottan a hallgatók gyászfeldolgozását tudja segíteni egyetemi kereteken belül.

Kulcsszavak: gyász, halál, veszteség és gyászfeldolgozás, AGA, asszociáció, egyetemisták veszteség feldolgozása

Köszönetnyilvánítás: Köszönöm témavezetőimnek, Simon-Zámbori Petrának és Horvát Barbarának a támogatást és hogy gondolataikkal segítették a kutatás létrejöttét. Továbbá köszönöm Heitlerné Lehoczky Mária tanácsadó szakpszichológus, Gyászfeldolgozás Módszer® specialista és Dr. Kovács Asztrik egyetemi adjunktus (ELTE) szakmai támogatását és bíztatását is.


« Vissza a tartalomjegyzékhez